Több mint 800 oldal. Magyarul sem egyszerű, hát még angolul! Én mégis legyűrtem, imádtam, oly annyira, hogy mindenhova magammal cipletem volna, ha nem lett volna ott a lehetőség, hogy bármelyik oldalon elbőghetem magam. Voltak oldalak, amiket végigsírtam, nem is egy, hanem néha egyben negyven is... Mondhatjátok, hogy mazochista vagyok, de ez a könyv ezért jó. Hihetetlen mélységben tud hatni az olvasóra, olyan érzelmeket vált ki, amiket néha meg sem éltünk. De mégis valódinak tűnik az egész.
Továbbra is a küzdelmeké a főszerep. Tessa és Hardin is tovább változik jó értelemben, kezdik belátni a saját hibáikat, de persze itt sem lehet minden gyönyörű. Ugyan úgy jelen vannak a fordulatok, amikre nem számítunk, vagy lehet mégis, ám attól még ugyan annyira meglepőek. Nem kell attól tartani, hogy végig csupa szenvedés az egész, mert nem. Vannak jó pillanatok, amikor abbahagynád, mert akkor és ott minden jó, ám ugyanannyira kíváncsi vagy arra, mi következik, mi jön legközelebb. Mik derülnek még ki, hogyan sikerül túllépni mindenen a szereplőknek (és nem csak a két főszereplőnek, mert körülöttük is mindenkinek akadnak gondjaik, ezek azonban sokszor következményei Tessa és Hardin viharos kapcsolatának).
"Nobody's a lost case. They just think they are, so they don't even bother to try sometimes."
Ez a rész az, ami különösen fáj. Duplán fáj, hiszen mindkét fél szemszögéből megismerjük az eseményeket, a történések okait. Látod, mennyire összetörnek a szereplők, mennyire szeretik egymást, illetve, mikor rádöbbennek a hibáikra, a rossz döntéseikre. Amit sosem értettem, hogy Hardin mindig hárította Tessát a Seattle-ügyben, hogy ő nem fog vele menni, stb.; azonban mégis elvárná Tessától ugyan ezt, csak Angliával. Végig elbeszélnek egymás mellett, így a megoldás, az együttlét csak jóval nehezebben jön el.
Mikor már azt hiszed, ismered a szereplőket, Anna gondol egyet, és mindent megváltoztat. Stephben csalódtam hatalmasat, míg Molly nagyon meglepett. A szó jó értelmében. Közben ott van Tessa apja, akinek esetében Tessának és Hardinnak is igaza van: megértem Tessát, hogy meg akarja ismerni, és megértem Hardint is, hogy próbálja megértetni a lánnyal, hogy bármennyire szeretné, az apja nem biztos, hogy megváltozott.
"Everyone deserves a second chance, even the worst sinners of all, don't you think?"
És akkor persze ott van Zed. Mert valahogy mindig előkerül, és én akkor mindig fejbe vágnám. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem tartja tiszteletben a főszereplők kapcsolatát. Mert oké, nem éppen szép és jó mindig minden, ők azért mégis próbálkoznak megoldani a dolgokat és együtt lenni.
Minden szenvedés mellett elég sok poén is szerepet kap, amik amúgy nem lennének viccesek, de vagy a régebbi történések miatt, vagy a szereplők miatt mégis az. Megfelelően oldják a feszültséget, nagy szükség is volt rájuk. Őszintén szólva a legviccesebb pillanatokat a részeg Tessa hozta el, bár épp annyi kínos pillanatot is okoz. :D
Hát igen, ugyan úgy rengeteg érzelem: sírás és nevetés. Rengeteg döbbenet. Csalódás. De ez így jó. Ezért éri meg elolvasni. Kedvenc továbbra is.
Szerző: Anna Todd
Cím: After We Fell
Oldalak száma: 834
Megjelenés: 2015
Kiadó: Gallery Books
Borító: Imádom!
Kedvenc szereplő: Landon
Legkevésbé kedvelt szereplő: Tessa anyja, Zed és Steph
Ami tetszett: Igazából minden
Ami nem tetszett: A sok elbeszélés egymás mellett
Kedvenc idézet: "Maybe there is hope for us after all."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése