Cecelia Ahern könyvével az adaptáció ismertetett meg, és bevallom, az is csak Sam Claflin miatt. Ő volt az, aki miatt megnéztem az előzetest, majd a filmet is. Tetszett, aranyos romantikus történet volt, de nem volt túl nyálas, valamint megjelentek az élet nehézségei, nem volt minden tökéletes, de a végére azért sikerült elérni a vágyott álmokat. Mivel általában el is olvasom a könyvet, amiből a film készült, ez most sem lett másképp, csak a sorrend fordult meg.
A regény során nyomon követhetjük Rosie és Alex életét, a barátságuk alakulását, hogyan válnak felnőtté, hogyan bírkóznak meg az eléjük kerülő nehézségekkel. A gyerekek hamar felnőnek, dolgoznak, házasodnak majd válnak, de barátságuk megmarad, még a kisebb-nagyobb bukkanók ellenére is. Ez a könyv a barátság szépségéről szól. Az élet bonyodalmairól. A küzdésről. A kitartásról. És valójában arról, létezhet e barátság fiú és lány között.
"Csak hallgass a szívedre, kövesd az ösztöneidet, és rávezetnek majd a helyes útra."
Elvileg ismertem a történetet, gyakorlatilag meg nem, mivel a filmet mintha nem is ezen könyv alapján készítették volna. Bőven 20 évet lespórolt, amit azért, valljuk be, jól tett. Azt mondanám, hogy a végére kicsit monoton lett a sok szenvedés, néhol untatott is, de azért nem volt szörnyű. Mindig volt valami, ami előremozdította a sztorit, kíváncsivá tett. És persze végig szurkoltam a szereplőket, merjék bevallani, felvállalni az érzelmeiket, bármilyen nehéz is, és bármennyi rizikót is hordoz magában.
A könyv igazi újdonság volt számomra, ugyanis levélregény, amilyet még sosem olvastam. Elég nehezen szoktam hozzá a formához, de szerencsére sikerült, így teljesen élvezni tudtam a sztorit. Azonban volt ott egy apró bökkenő, nagyon tud zavarni, ha a fontos dolgok csak visszaemlékezésekből, elmesélésekből derül ki, így ezért nem is kap tőlem maxpontot az Ahol a szivárvány véget ér.
A karkatereket sikerült megszerettem (azt persze nem, akit az írónő nem is akart megkedveltetni:D). Rosie karakterében először azt imádtam, hogy szállodát akar vezetni, mert nem sokszor jön szembe ilyen álom. Emellett ambíciózus volt, akkor sem adta fel az álmát, mikor az élet mást hozott számára, mindig benne élt a vágy, míg végre sikerül is megvalósítania.
"(…) mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van."
Alex-ből sokkal kevesebbet látunk, amit sajnáltam, jó lett volna azért valamivel többet megimerni belőle. De ennek ellénére is belopta magát a szívembe (viszont erről lehet, hogy a film tehet:D).
És persze nem mehetünk el szó nélkül Ruby mellett sem, aki szókimondóságáva sokszor megnevettetett. Imádtam őt, de számomra ő is megmaradt fiatalnak a film miatt.
Nem volt tökéletes, de nagyon szerettem, egyáltalán nem bántam meg, hogy belekezdtem. Ezek után mindenképp szeretném elolvasni az írónő más műveit is, amit hamarosan megis tudok tenni, de erről majd később.
Szerző: Cecelia Ahern
Cím: Ahol a szivárvány véget ér (Where Rainbows End)
Oldalak száma: 448
Megjelenés: 2008 (2004)
Kiadó: Athenaeum
Borító: Az újabb tetszik, a régi nem.
Kedvenc karakter: Ruby
Legkevésbé kedvelt karakter: Nem jut eszembe a neve:(
Ami tetszett: A levélforma
Ami nem tetszett: A levélforma (nem, nem elírtam, feljebb meg is fogalmaztam miért:D)
Kedvenc idézet: "Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése