Bevallom, eleinte tartottam attól, hogy milyen lesz. Akkor még csak a Reménytelent olvastam, és kissé kiakasztott a tény, hogy sorozatról van szó. Aztán jött a Losing Hope, amit szinte jobban imádtam az első résznél, pedig sok mindent ismertünk már a történésekből, majd egyre jobban növekedett benne a kíváncsiság azzal kapcsolatban, mi is lesz a spin-offban. És imádtam. Mert Colleen Hoover szuper író.
A történet nincs 100 oldal, és mégis annyi mindent lett belesűrítve! Még a Reményvesztettben mesél először Daniel Hamupipőkéről, a lányról, akivel a "pihenőideje" alatt ismerkedett meg. Csodálatos pillanatokat éltek meg, de a sötétben nem látták egymást. Nem ismerték egymást. Mindkét fél úgy gondolta, ez így volt jó. Vagy mégsem? Daniel mindenhol őt keresi, és a lánynak sem volt egyszerű.
"It feels sort of euphoric, like we’re in some sort of fairytale. Like she’s Tinkerbell and I’m Peter Pan.
No, wait. I don’t want to be Peter Pan.
A történet a sorozathoz híven rengeteg érzelmet tartogat az olvasó számára. Sokszor nevettetett meg, okozott boldogságot, de szomorúságot is. Mikor Six és Daniel rájönnek, hogy már találkoztak, az hinnénk itt boldog véget ér a sztori, ám a lány sírva elrohan. Mondanám, hogy összezavarodtam, de számomra egyértelmű volt, mi történt. Ennek ellenére rosszul esett. Átéreztem Six fájdalmát a múlt miatt, míg Danielét az igazság miatt. Megkönnyeztem az elvesztegetett időt, amit együtt tölthettek volna, az akkor jónak tűnő döntések következményeit.
A szereplőkbe teljesen beleszerettem. Daniel már a második részben belopta magát a szívembe. A beceneveivel, a stílusával, a vicceivel. Mindig meg tudott nevettetni, igyekezett vidáman élni az életét, mindenből poént csinálni. De mindig ott volt a barátainak, segített nekik, támogatta őket. Megmutatkozott érzelmes oldala is, plána az igazság kiderülésekor, valamint abban, hogy a szíve mélyén sosem adat fel, hogy egyszer megtalálja az ő Hamupipőkéjét.
Six csupán a Reménytelen elején szerepelt, akkor nem tudtam még megkedvelni igazán. Nem volt vele bajom, de nem hiányzott a történések alatt. Aztán most, hogy középpontba került, tényleg megszerettem. Életvidám volt, pedig olyan dolgok történtek voltak vele ilyen fiatalon, amit egy felnőtt is nehezen dolgoz fel. Mindig a vidám énjét mutatta, pedig belül még nem épült fel teljesen.
Persze ott volt néhányszor Dean és Sky is, őket továbbra is imádok. Holder aranyos volt, mikor megtiltotta Danielnek, hogy randizzon Six-szel. :D
Azt hiszem ez kellett a sorozat lezárásához, noha igazából már az első rész is lezárt volt. Aztán a másodikban az első fő eseményei játszódtak le másik szemszögből. Kellett, hogy Daniel és Six boldog legyen. Az össz negatívum, amit meg tudok nevezni, az a rövidsége. Annyira olvastam volna tovább. Ráadásul mikor azt hittem, még van belőle, csak CoHo két másik könyvéből volt részlet. Nagy pofáraesés volt. :D
Szerző: Colleen Hoover
Cím: Finding Cinderella
Oldalak száma: 94
Megjelenés: 2013
Kiadó: Atria
Borító: Nem rossz, az alja színe tetszik nagyon:D
Kedvenc szereplő: Daniel
Legkevésbé kedvelt szereplő: --
Ami tetszett: Minden!
Ami nem tetszett: --
Kedvenc idézet: "We stare at each other like we’ve done so many times before, but this time I feel it in every single part of me. I feel her in every part of me and the feeling is new and heavy and intense and I realize in this moment that we just became so much more together than we could ever possibly be alone."
A könyv ősszel megjelenik magyarul Helló, Hamupipőke! címmel a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése