2016. március 4., péntek

Marissa Meyer: Cinder

Nem vagyok nagy sci-fi rajongó, nem érzem úgy, hogy kifejezetten az én műfajom lenne, mégis akadtak már olyan könyvek ebben a témában, amik tetszettek. Ennek ellenére nagyon nehezen jutottam el odáig, hogy belevágjak a Cinderbe, hiába dícsérik rengetegen Molyon. Konkrétan három évig kerülgettem a regényt az Alexandra nagy nyári akciói során, mire végül megvettem, és elolvastam. Szerencsére nem kellett csalódnom, és már értem azt is, miért van így mindenki kiakadva, hogy nem akarják folytatni a sorozatot. Kegyetlen a függővég, és bár a második kötet már megjelent, a többi nem, és azt az egyet is irreálisan drágán árulják. Majd ha akciós lesz, beszerzem, előbb biztos nem.

Új Pekingben járunk százhuszonhat évvel a negyedik világháború után, mikor már az emberek és kiborgok egymás mellett élnek. Mondhatni békében, bár ez azért nem teljesen igaz. Cindert a társadalom nagy része elítéli kiborgléte miatt, mostohaanyja egyenesen utálja, mégis ő a város legjobb műszerésze. Ezért is fordulhat elő, hogy Kai herceg felkeresi, hogy megjavítassa meghibásodott androidját. Cinder nagyon meglepődik azon, amit az android rendszerében talál. Vajon az ő kezében van a Föld jövőjének kulcsa? És mi köze ehhez a holdbéli kirélynőnek? A Holdbéli krónikák első kötete az ismert és klasszikus Hamupipőke történet modernkori feldolgozása.

Általában mindig a fülszöveg miatt tettem vissza a könyvet a boltban, nem gondoltam, hogy tetszene, kicsit furcsállottam a Hamupipőke és a kiborgok keveredését, végül ugyebár mégis elolvastam. Az első nagyjából száz oldalnél még egyáltalán nem értettem, miért szeretik ennyien ezt a történetet, nagyon nehezen rázódtam bele, nehéz volt összerakni a környezetet, mi történik, ki kicsoda (és micsoda). Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy beszippantott. Faltam az oldalakat, alig tudtam letenni, izgultam, kíváncsi voltam, a legvégén pedig egyszerűen úgy éreztem, nem tudom elég gyorsan olvasni, mindent tudni akartam. 


Szerencsére fordulatokban sem volt hiány, nem egyszer lepett meg, viszont a végső nagy csattanóra már a könyv fele előtt rájöttem, de végig kíváncsi voltam, hogy vajon igazam van e. Hát igazam volt, de azért egy kicsit ennek ellenére is megdöbbentett, és nagyon kíváncsi lennék a folytatásra. Nagyon jó lehetőségeket látok benne, és a második rész is rengeteg dícséretet kapott, de hát a bejegyzés írása során továbbra sem lett olcsóbb, bármennyire is szeretném. 

Sokszor nevettetett meg olvasás során egy-egy szereplő megszólalása, de olykor a szívem is összeszorult. Tegyők félre az alap cselekményt, Kait és Cindert, és marad a pestis. A járvány, ami senkit nem kímél, és kíméletlenül meg is jelenik. Rossz volt olvasni azt a rengeteg halált, azt a reménytelenséget, ami körülölelte Új Pekinget. Mindenki úgy kel fel nap mint nap, hogy nem tudja, el kapta e már a pestist. Lehet azok az utolsó napjai, és sokáig nem is tud róla. Borzalmas volt, de valóságos. Mert megtörtént, ha nyilvánvalóan nem is teljesen ugyan úgy, mint ahogy azt Marissa Meyer megírta. 

Nagyszerűen van megírva a történet, szuperül ábrázolta az írónő a helyszínt, a kort, na meg a szereplőket is. Cindert az első pillanatban megkedveltem, igazán erős személyiség, aki igyekszik megtartani az egyensúlyt a szíve és az esze között. Próbálja azt tenni, ami helyes, de közben pedig másra vágyik. Igazából kicsit tipikus szereplő, de szerethető, és ez a fontos. Kai herceg egyenesen imádnivaló volt, ahogy Ikot is lehetetlen volt nem szeretni, nagyon aranyos volt. Ezzel szemben Levana királynőt ki nem állhattam, simán felkerülhetne a legjobban utált szereplők listára...

Így utólag már sajnálom, hogy nem vágtam bele korábban, de hát szokták mondani, hogy jobb később, mint soha. Szóval ha valaki még kételkedik abban, hogy elolvassa e a Cindert, az gondolkodás helyett inkább tegye meg. Megéri, jó kikapcsolódást és szórakozást nyújt. De persze nem árt, ha az ember egész jól viseli a függővégeket, és esetlegesen a félbehagyott sorozatokat, mert itt sajnos úgy néz ki mindkettő fenn áll. Mindenesetre van petíció a folytatásért, ha gondoljátok írjátok alá ti is, hátha segít valamit: http://www.peticiok.com/marissa_meyer_-_holdbeli_kronikak_3_es_4_resz_kiadasa

Szerző: Marissa Meyer
Cím: Cinder (Cinder)
Oldalak száma: 432
Megjelenés: 2012 (2012)
Kiadó: Alexandra
Borító: Tetszik is meg nem is
Kedvenc szereplő: Iko
Legkevésbé kedvelt szereplő: Levana királynő
Ami tetszett: A Hamupipőke feldolgozása
Ami nem tetszett: A függővége:D
Kedvenc idézet: "Mindig csak a következő lépésre szabad figyelni."

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése