Azt hiszem senkinek nem kell bemutatni a krimi koronázatlan királynőjét, Agatha Christie-t, és abban is biztos vagyok, hogy mindenki hallott már a Tíz kicsi négerről. Úgy érzem ez az a műve az írónőnek, ami a leginkább ismert, bár Poirot és Miss Marple is nagy népszerűségnek örvend. A Guinness Book of World Records szerint Christie érte el a világ minden idők legtöbb eladott példányszámát.
És hogy honnan is indulunk? Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap a Néger-szigetre, és bár minden vendégnek van a múltjában olyan dolog, amit legszívesebben elfelejtenének, örömmel és reménykedve érkeznek meg a sziklás öbölbe, hogy eltöltsenek néhány kellemes napot. Hamar rá kell jönniük, hogy egyikük sincs biztonságban. Az órákat félelmetes, hátborzongató események árnyékolják be, szép lassan eluralkodik a kétségbeesés, a bizalmatlanság. Tízen érkeznek, vajon hányan távoznak?
"Egy sziget körül mindig van valami varázslatos: már maga a „sziget” szó is fölkelti az ember fantáziáját. Elvesztjük a kapcsolatot a külvilággal: egy sziget külön világ. S lehet, hogy ebből a világból nincs is visszatérés.„Magam mögött hagyom a szürke hétköznapokat” – gondolta."
Olvasás közben ki jöhet rá a megoldásra? Nagyjából senki. Egyszerűen annyira megcsavarta Agatha Christie a dolgot, hogy először csak bámultam a lapokat: "mi van?!". Magára a gyilkosra az elején még gyanakodtam, de igazából egyáltalán nem tudtam volna hozzárakni a miértet, így végülis elvetettem az ötletet. Persze aztán szinte mindenkit meggyanúsítottam, midnenkinek volt valami olyan a személyiségében, viselkedésében, múltjában, amivel rá lehetett volna húzni az igazságot. Összességében tehát, mint már írtam, engem is csúnyán átvertek. És még élveztem is. Nagyon. :D
A karaktereket mondhatni imádtam, mármint olyan értelemben, hogy lenyűgözően ki voltak dolgozva. Nem mondom, hogy az elején könnyű volt követni, ki kicsoda, kivel mi volt/van, ahhoz sokan voltak sok történettel, de azért idővel könnyebb volt, ahogy az lenni szokott. Vera volt számomra az egyik, aki leginkább kitűnt a többi közül. A múltjában történtek valamilyen szinten zseniálisak voltak, ahogy megtette, aztán meg nem érte el azt, amit akart. (Akik olvasták talán megértik mit akarok itt mondani. :D) Vera mellett még a bíró karakterét szerettem, az nyugodtság, ami áradt belőle szinte felfoghatatlan volt. Ne meg kicsit hátborzongató.
Nagyon-nagyon örülök, hogy végre szakítottam időt a Tíz kicsi négerre, legszívesebben azonnal újrakezdtem volna, hogy a megoldás után megfigyelhessem, utalt e rá valami. Abban is biztos vagyok, hogy fogok még Agatha Christie-től olvasni, remek kezdés volt, alig várom, hogy megismerhessem több történetét, hogy újra átverhessen, csak hát az a sok olvasnivaló.... A könyvmoly élet nehéz, vagy mi. ;)
A BBC 2015-ben készített egy három, egyenként egy órás részből álló minisorozatot a Tíz kicsi négerből, és azt kell mondjam, ők is szuper munkát végeztek. Egymás után néztem meg mindegyik epizódot, hogy biztosan megfelelő hangulatba kerüljek, megfelelően tudjam élvezni a cselekményt. Annak ellenére, hogy tudtam, ki a gyilkos, így is ugyanazt a feszültséget és izgalmat kaptam meg, mint olvasáskor. A történet szinte teljes egészében megmaradt, voltak persze apró változtatások, de semmi hatalmas, és ennek kifejezetten örültem. Amiben meglátszik, hogy modern és TV-be készült az az, hogy belekerült egy kicsi szerelmi szál, de ami azt illeti, egyáltalán nem zavart, sőt el is hittem, hogy ez így megtörténhetett volna. Ami viszont hagyott némi kívánnivalót maga után, az a vége volt. A magyarázatnak nem így kellett volna megjelennie, ugyanakkor tudom, hogy míg olvasni úgy volt jó, ahogy megírták, a képernyőn viszont így volt az igazi.
A színészi játék mellett sem lehet elmenni szó nélkül, mindenki igazán odatette magát, és bár lehet, hogy nem így képzeltem el a szereplőket, mégis elérték a megfelelő hatást, elhittem nekik mindent. Valahogy Robertsék voltak azok, akiket egyáltalán nem így képzeltem el, főleg a személyiségükben éreztem változtatást, de mégis nagyon jó volt, úgy gondolom Noah Taylor és Anna Maxwell Martin is remekül alakítottak. Aki viszont a legjobb választás volt a szerepére, az Charles Dance volt, pontosan ugyan azt adta át, amit a bírótól vártam, megkaptam ugyan azt a higgadtságot és józanságot, amit a karakter megkívánt. Összességében tehát mindenkinek meg kéne néznie, aki megteheti. És biztos vagyok benne, hogy annak is tetszeni fog, aki olvasta a könyvet, alig van különbség a kettő között, mindkettő elképesztően jó.
Szerző: Agatha Christie
Cím: Tíz kicsi néger (Ten Little Niggers)
Oldalak száma: 190-260
Megjelenés: 1968 (1939)
Kiadó: Európa
Kedvenc szereplő: Nehéz kérdés, nem mondanám, hogy valakit is kifejezetten megszerettem
Legkevésbé kedvelt szereplő: Erre is nehéz válaszolni
Ami tetszett: A verssel való összekapcsolás, a megoldás
Ami nem tetszett: --
Kedvenc idézet:
"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése