Mint már írtam, a cím igazán különleges, és igazából ez az, ami tökéletesen leírja, mit kapunk, a cselekmény középpontjában ugyanis Kriszti és Orsi áll, akik nem is különbözhetnének jobban. Krisztina kitűnő tanuló, népszerű, szülei büszkesége. Kívülről legalábbis ez látszik, azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, a szülei erőltetik, hogy azt csinálja, amit szerintük kellene, de a lány másra vágyik, ezt egyedül legjobb barátja, Viki (aki egyébként Viktor) tudja. Aztán az érem másik oldalán ott van Orsolya, akit mindenki csak Tragédiának hív. Múltját mindenki ismeri, vagyis azt hiszik, de a teljes igazságot csak ő, és legjobb barátnője, Eszter tudja. Orsi taszító, kibírhatatlan magatartásával menekül problémái elől, küzködik az emberi kapcsolatokkal, de talán minden megváltozhat, ha megjelenik az életében a megfelelő személy.
"A múlt… a múlt nagyon trükkös dolog. Hozzánk tartozik, bennünk él, és azzá tesz bennünket, akik vagyunk. Ám emellett azt is el kell fogadnunk, hogy a múlt csak egy része az életünknek. A jelen és a jövő együtt képes sokkal erősebb lenni, mint az, ami eddig meghatározott minket. Nem azt mondom, hogy el kell engednünk a múltat. Észben kell tartanunk, mit jelent számunkra. De emellett tisztelnünk kell önmagunkat annyira, hogy esélyt adunk a jelen és a jövő változásainak. Hogy azok határozzanak meg minket, hogy formáljanak minket, ahogy halad előre az idő. Az elfogadás és a változtatás félelmetes dolog. De aki szembe tud nézni a félelmeivel, biztos jövőt építhet magának. Az az ember boldog lesz."
Imádom a tanulságos történeteket, főleg azokat, amik nem is teljesen egyértelműen azok. Alapjaiban véve nem újdonság egy regény esetében, hogy a főszereplő(k) kívülről teljesen másnak látszódik/látszódnak, mint amilyen(ek) valójában. A különbség az, hogy a Tükörlelkek alapjaiban véve annyira valóságos, hogy ez a dolog, már tanulságként jelenik meg. Sosem tudhatjuk min megy keresztül a másik, nem ismerhetjük a tettei teljes okát, mégis elítéljük egymást. Nem szeretném elvinni a bejegyezés témáját más irányba, bár tudnék írni róla, a blog nem erről szól. Annyit azért elmondok, hogy én sem vagyok szent, olykor első látásra ítélek, de igyekszem ezt a legkevesebbszer megtenni.
 |
| A zene az életem. A dalszöveg pedig a történetem. |
A cselekményre nem mondanám, hogy izgalmas, teljesen más formában ragad magával. Észre sem veszed, de máris megszeretted a szereplőket (majdnem mindet), és érdekel mi lesz velük, milyen próbákat kell majd kiállniuk, na meg aztán az is izgatja a fantáziádat, hogy mi történt Orsi múltjában. Rengeteg olyan könyv van, amiben a főszereplőknek nehézségekkel kell szembenézniük, de általában csak ketten voltak, itt viszont a főbb mellékszereplőknek is kijutott a "jóból"... És mégis úgy lett megírva, hogy teljesen befogadható volt. Nem éreztem soknak, csak reálisnak, bár azért egy kisvároshoz már kicsit túlzás ennyi minden, viszont mivel továbbra is fikcióról van szó, ez rendben van, elvégre nem azért olvasok ilyeneket, hogy minden tökéletes és cukormázas legyen tejszínhabbal a tetején.
Éreztétek már úgy, mintha titeket írtak volna bele a történetbe? Mintha csak magatokat láttátok volna. Velem is előfordult már (leginkább, azt hiszem, a Szent Johanna gimi olvasásakor), és most is megvolt ennek a hangulata. Közben pedig kicsit mégsem, mert egyik karakterre sem mondanám, hogy hasonlítok, de egy-két vonásuk, megmozdulásuk miatt mégis előhozta ezt a bizonyos érzetet. Ez is azon kis dolgok közé tartozik, amik miatt a Tükörlelkek kiemelkedik a sok hasonló közül. Bár elsőre nem gondoltam volna, Kriszti és Orsi is igazán a szívemhez nőttek. Úgy gondolom, nem lepődtök meg, ha Orsiban kételkedtem eleinte. Teljesen az ellentétem, sokszor volt lekezelő, bunkó, és többször is megalázott másokat, mégis láthattuk, nem csak ennyiből áll. Ez tőle inkább csak egy védelmi reakció, fél attól, mi lesz, ha valakit közel enged magához. Kíváncsi vagyok nagyon, mi lesz majd vele.
"Abban a pillanatban jöttem rá, hogy vannak olyan dolgok az életben, ami ellen felesleges küzdeni: le kell nyelni őket, meg kell tenni, összeszorított fogakkal végigcsinálni, mert nem lehet minden fenékig tejfel."
 |
Minden alkalommal, amikor táncolok,
saját magam egy jobb verziójává válok.
|
Na akkor most teszem fel a kérdést: kedves Dóra, miért csinálod ezt szerencsétlen olvasóval?! Most itt nem a függővégre gondolok, bár az is gonosz volt, hanem arra, hogy miért kellett két ilyen szuper srácot beleírnod a történetbe? Egy is elég, most nem tudom, kit imádjak jobban. :( Kornél és Olivér is tökéletes választás a lányoknak, jók voltak a párosok, szurkoltam értük, aranyosak voltak. Ha muszáj választani, akkor azt hiszem Kornál közelebb áll hozzám, khm.. jobban elfogadnám magam mellett, bár Olivért sem utasítanám vissza. :D
Mikor olvastam, pontosan erre volt szükségem. Erre a könnyed, mégis keserű; kicsit humoros, mégis szomorú könyvre, mindezt magyar helyszínen és magyar nevekkel, hogy annyira valóságosnak hasson, amennyire egy fikciónál tökéletes. Egyszerűen minden sorát ittam, és ami azt illeti örülök, hogy lesz második rész. Alapjaiban véve jó lett volna egyrészesnek is, de hát ha valami jó, akkor legyen minál több.
Szerző: Papp Dóra
Cím: Tükörlelkek
Oldalak száma: 388
Megjelenés: 2015
Kiadó: Ciceró
Borító: Nagyon tetszik!!
Kedvenc szereplő: Kornél, Viki
Legkevésbé kedvelt szereplő: én tudom ki, de ti nem fogjátok megtudni, mert nem tudom megfogalmazni, ki is ő, ahhoz már régen olvastam. Értitek, ugye? :D
Ami tetszett: A realitás, a váltakozó nézőpont
Ami nem tetszett: a függővég (vagyis jó az úgy, de gonosz dolog, pláne, ha nem jelent meg a következő rész)
Kedvenc idézet: "Azt mondod, stréber vagyok. Oké, lehet. És ez miért baj? Egyáltalán hogy jössz te ahhoz, hogy véleményt formálj rólam anélkül, hogy megkérdeznéd tőlem, mit miért csinálok? Nagyon egyszerű a dolog: kérdezz, válaszolok. Aztán a fejemhez vághatod a véleményedet, de előtte ne."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése