A kapcsolatom a Gyönyörű sorscsapás sorozattal 2014-ben kezdődött, akkor olvastam az első részt, és egyszerűen imádtam, kedvenc lett, akartam a folytatást, de mindig tolódott. Több, mint egy évvel később folytattam a Gyönyörű esküvővel, mert kifejezetten a lezárásra vágytam. Ebben a rövid kiegészítő kötetben már csalódtam kicsit, nem volt olyan jó, mint elődje, így sokáig úgy éreztem, nem fogom befejezni a sorozatot. Végül eltelt egy újabb év, és rászántam magam a Veszedelmes sorscsapásra. És bár ne tettem volna. Számomra elveszett minden varázsa a történetnek, nem tudok úgy tekinteni a kezdetre, mint egykor. Egyszerűen mélyrepülés volt, pedig rengetegen mondják azt, ez lett a jobb.
Travis életét lányok, illegális fogadások és erőszak teszi ki. Mindez persze Abby Abernathy előtt. Mindennek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby szemszögéből ismertük meg ezt a talán kicsit furcsa, viharos kapcsolatot. Most Travisen a sor. Itt a lehetőség, hogy megismerjük a másik fél gondolatait, megkapjuk a teljes, kerek történetet, amire eddig nem volt lehetőségünk. Mit érzett Travis? Mi vezérelte döntései meghozásában? Hogyan jutott el egyáltalán odáig, hogy ilyen gyökeresen megváltoztassa életstílusát? Olvasd el, és megtudod. Vagy ne, szerintem sok értelme nem volt. :D
Mint azt az előbb olvashattátok, a cselekmény lényegében ugyan az, mint amit már valószínűleg olvasott mindenki, aki kezébe vette ezt a kötetet. Igazság szerint ezzel a részével még nem volt különösebb bajom. Még mindig úgy gondolom, hogy egyes fordulatok kiemelik a sztorit a sok közül, ugyanakkor tény, hogy tele van klisékkel. De ezekkel nem mindig van bajom; ha jól van megírva, jól van megírva. Ennyi. Mivel elég régen olvastam az első részt, olykor-olykor még izgultam is. Nem emlékeztem, mi fog következni, és örülök, hogy így alakult, mert érzem, még ennyire sem tetszett volna, mint így, pedig egyébként is csalódtam benne.
Emlékszem, először az fogott meg a történtben, hogy nem ifjúsági regény. Nem csak a mézes-mázos része fontos, hanem van benne valami más. Akkor ez még újdonság volt, ma már csak egy a sok közül. És bár szeretem ezt a műfajt, rájöttem, olvastam már sokkal jobbakat is. (És rosszabakat is, de most nem ez a lényeg.) A vége, a tűz most is tetszett, és még majdnem izgultam is, bár ennek a kimenetelére nyilván emlékeztem. Az egyik gond az epilógus volt. Szerintem egyáltalán nem volt rá szükség, túlságosan rózsaszín és habos lett, és nem illett bele a Gyönyörű sorscsapás sorozat hangulatába. És igen, rémlik még, mivel indult az epilógus, de csak olyan érzésem volt, hogy az írónő megkapta utasításba, hogy írj epilógust, mert kell.
Na és most elérkeztünk a legnagyobb problémához. Ahhoz, ami miatt a falat tudtam volna kaparni, és ami miatt hatalmas csalódás lett a vége. És hogy mi ez? Inkább ki. Travis. Az a Travis, aki sokáig a könyves álompasi listám élén járt, akit imádtam, akihez sok másik könyves pasit hasonlítottam. Szinte fel sem ismertem, alig tudtam elhinni, hogy ez a Travis az a srác, aki az első részben is szerepelt. Megkapta a saját szemszögét, én viszont csak hisztit kaptam cserébe, De nem is akármilyet, olykor még talán Bella Swan is megirigyelte volna... Nagyon nehezen tudtam elviselni, folyamatosan ugyan azok a gondolatok ismétlődtek, és a dühkitörései sem voltak ennyire bosszantóak Abby szemszögéből.
És ha már Abby. Három könyv alatt sem sikerült megkedvelnem. Sem megutálnom. Sikerült ennyi idő alatt egy semleges szereplőnek maradnia, amit nem értek. Komolyan, három könyv, és semmi nagyobb érzelmet nem váltott ki belőlem. Akiket viszont továbbra is szerettem, az Shep és America. Miattuk megérte elolvasni, ahogy Trenton miatt is. Nem szerepel túl sokat, és mégis jobban megkedveltem, mint bármelyik fő(bb) szereplőt. Ez azért mondd valamit, nem?
Összességében nem azt mondom, hogy borzasztó olvasmány volt, de egyáltalán nem értem, miért gondolja mindenki, hogy jobb lett, mint a Gyönyörű sorscsapás. Sajnálom, hogy így alakult, viszont annak is örülök, hogy végre elolvastam, így lezártam magamban a sorozatot, nincs tovább, nem lebeg mindig ott, hogy el kéne olvasni. Nem szeretek félbehagyni sorozatokat, viszont az is tény, hogy tettem már meg. Mindegy is, újra biztosan nem olvasom egyik részt sem, egyszer elég volt, az első pedig megmarad úgy, hogy imádtam. Megmarad a kedvencek között, nem kísértem a dolgot egy újraolvasással.
Szerző: Jamie McGuire
Cím: Veszedelmes sorscsapás (Walking Disaster)
Oldalak száma: 484
Megjelenés: 2013 (2013)
Kiadó: Maxim
Borító: Nem rossz, de sosem volt a kedvencem
Kedvenc szereplő: --
Legkevésbé kedvelt szereplő: Travis
Ami tetszett: A fordulatok itt-ott:D
Ami nem tetszett: Travis folyamatos nyafogása
Kedvenc idézet:
"– Szóval, hogy fogsz játszani? – kérdezte Trenton. – Oszd meg és uralkodj. – Mit osztasz meg?
– A fejét a teste többi részétől.
– Jó terv – bólintott gyorsan Trenton."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése